Élménybeszámolók Törökországból és itthonról

Január és február folyamán 2 nemzetközi projektben is részt vettünk, valamint Pécsváradon került megrendezésre egy régiós képzés is. Ezekről olvashattok az alábbiakban rövid élménybeszámolókat!

Micsoda?! Törökország?? Erasmus+??

El fognak adni tíz birkáért! Felrobbantanak! Elcserélnek egy tevéért! Felrobbantanak! – ilyen, és ehhez hasonló figyelmeztetések, melyek számtalanszor hangzottak el, mikor kiderült, hova is utazunk… Nem változott ez az elmúlt hat évben, amikor először készülődtem, hogy Törökországban tanuljak.

Igen, beismerem, nekem is megfordult a fejemben, hogy történhetnek rossz dolgok. De hol nem? Rendben, Törökországról sokat hallottunk a médiában az utóbbi hónapokban. Robbantások, menekültek, Szíria, muzulmánok, Erdoğan…. félelmetes, nem? Hadd meséljek egy kicsit arról, mit tapasztaltunk mi a „hírhedt” törököknél, vagy inkább kurdoknál. Ugyanis Elazığ, a 400 ezres város Kelet – Anatóliában már jórészt kurdok által lakott területnek számít. Fontos megjegyezni, hogy a kurdok a világon az egyik legnagyobb anyaország nélküli kisebbsége. Rengeteg sztereotípia kapcsolódik hozzájuk is, ugyanúgy, ahogy a törökökhöz. Mi az egy hét alatt, az utcákon járva, kávézókban és éttermekben ülve a vendégszereteten és a baráti hangulaton kívül mást nemigen tapasztaltunk. Ők is, mint akármelyik másik ország lakója hálás, ha a saját nyelvén szólítják meg és ha kiderül, hogy valaki Magyarországról érkezett testvéri szeretettel fordulnak felénk… nem is értem miért?!

És hogy mi is az az Erasmus+?

Elazığ, február 16., hajnali három óra. Egy román, egy szlovák, egy török és egy magyar takarítja a termet, melyben már több napja esznek, isznak, játszanak, tanulnak, és néha még alszanak is a résztvevők. Egyvalaki figyel csak a kanapéról, figyeli, ahogy a többi dolgozik és érzi, hogy egyszerre négy szempár szegeződik rá. A német megvonja a vállát, és nevetve böki oda: – Ugyan srácok, Németországban is ez van, nem?!

Kicsit hivatalosabban: „Az Erasmus+ az Európai Bizottság programja, amely az oktatást és képzést, az ifjúsági szférát… támogatja.” (www.tka.hu)

Így lehetséges, hogy 26 – szlovén, szlovák, román, német, olasz, angol, litván, lett, észt, azerbajdzsáni, török és magyar – fiatal találkozott egy Isten (vagy Allah) háta mögötti török városban, hogy egymástól egymásról és a világról tanuljanak. A téma a sokféleség Európában és, hogy vajon nevezhető-e ez gazdagságnak. A társaságból kiindulva ezt abszolút megerősítettük. Pozitív volt, hogy hasonlóképp vélekedtünk a bevándorlásról, az adott országok etnikumairól, ehhez azonban nagyon fontos volt, hogy egytől egyig nyitott, tanulni- és érvelni képes, elfogadó személyek alkották a csoportot.

Úgy gondolom, hogy egy szikrányit jobb világban élhetnénk, ha azemberek csak egy kicsit nyitottabbak és elfogadóbbak lennének. Fiatalok, utazzatok, tapasztaljatok és éljetek!

Fischer Dóri

International Conflict Management Training Course Isztambul

Január végén hárman ellátogattunk egy tréningre Isztambulba. A téma a kultúrák közti konfliktuskezelésről szólt. A szervezők változatos, sokszínű programmal készültek, és szerencsére nem sok unalmas, végtelen hosszúságú előadássorozat formájában, hanem rendkívül interaktív feladatokkal. Első nap leginkább az ismerkedésre helyeződött a hangsúly. Mindenki bemutatkozott, mondott néhány gondolatot magáról és többször elgyakoroltuk egymás nevét, hogy mindenkinek bevésődjön. A nap második felében közösségépítő foglalkozások voltak, amik során közösen is és kisebb csoportokban is dolgoznunk kellett. A második naptól kezdődtek a témához kapcsolódó feladatok. A hét folyamán bemutathattuk a saját országunkat, településünket, a szervezetet, aki által részt vehettünk a tréningen, megismerhettük a többi ország kultúráját. Belebújhattunk Gandhi, Mandela, Martin Luther King bőrébe egy-egy feladat erejéig, és megismerhettük, hogy miért is küzdöttek ők a maguk korában. Sok feladat volt, ahol megoszthattuk egymással a személyes gondolatainkat, élményeinket, konfliktusainkat. Megtanultuk, hogy valójában mi a konfliktus, milyen pozitív és negatív aspektusai vannak, milyen viselkedésformákból eredhet. Jó volt hallani más országokból jött emberek véleményét, gondolatait személyesen is, nem csak a média ferdítésein keresztül. Nekem személyesen nagyon sokat segített ez az egy hét abban, hogy elfogadóbb és megértőbb legyek az iszlám vallás és kultúra irányába, még jobban abban, hogy a legtöbb interkulturális konfliktus hiánya a nem megfelelő kommunikáció, vagy a kommunikáció teljes hiánya.

Az Isztambulban eltöltött 1 hét csúcspontja számomra a pénteki sharing and careing evening volt, ahol megkóstolhattuk egymás tradicionális ételeit, nem utolsósorban italait, és minden ország nemzeti zenéire buliztunk. A hangulat nagyon jó volt és szerintem mindenki nagyon jól érezte magát és mindenkinek sikerült egy kicsit vagy éppen nagyon lazítani, a közösséget is összekovácsolta.

A szervezőknek köszönhetően kaptunk egy szabadnapot is, amit városnézésre használtunk fel. Isztambul gyönyörű város, rengeteg látnivalóval. Nyilván, mint minden nagyvárosban, itt is vannak nyomornegyedek, de a történelmi városrész számomra lenyűgöző volt. Sajnos, arra nem jutott elég idő, hogy minden nevezetességet megtekintsünk, de egyszer még mindenképpen visszajövök ide csak turistaként.

Összegezve ezt az egy hetet, én személy szerint nagyon jól éreztem magam, örültem, hogy új embereket ismerhettem meg és sokat sikerült fejlődnöm a más kultúrájú emberek elfogadása terén is. Nem bántam meg, hogy jelentkeztem erre a kurzusra, és ha a későbbiekben lesz még rá lehetőség, szívesen részt veszek ismét valami hasonlón.
Wagner Klaudia

Régiós képzésen vettek részt a PIFÖ-sök

Az Ifjúsági Szolgáltatók Országos Szövetsége által kidolgozott „Basic- Pályakezdő ifjúságsegítőknek” című tréningjét régiónként tartották meg, melynek a Dél-Dunántúlon Pécsvárad adhatott otthont, így a PIFÖ-s fiatalok le is csaptak eme lehetőségre és kisajátították maguknak a képzést.

A program így részben csapatépítő is volt a fiataloknak, másrészt megismerkedhettek a magyarországi ifjúságpolitikai helyzetképpel, szituációs feladatokon keresztül kipróbálhatták milyen egy város vezetése, illetve, megalkották a saját tökéletes városukat a tökéletes PIFÖ-ssel.

László Miklós

Comments

comments