Csak úgy...
|
|
2008. április 23. |
|
Valami kifejezetten magyar szokás lenne? Visszafoghatatlan és leküzdhetetlen vágyat érzünk minden tönkretételére, ellehetetlenítésére, sokszor még akkor is, ha semmi hasznunk, előnyünk nem származik a kárból? |
|
Tovább >>
|
|
|
2008. április 23. |
|
Az emberek egy csoportja, nevezzük nevén őket: a bunkók, azt gondolják, hogy nekik mindent szabad, uram bocsá’, törvény felett állnak. Több ilyen csoport is létezik szűkebb pátriánkban, így mindegyikről nehéz lenne pontos (kór)képet adni, én most azokra az egyedekre szeretnék rávilágítani, akik úgy tudják, hogy ők mindenhol parkolhatnak: mozgássérülteknek fenntartott helyen, családi parkolókban, járdán. |
|
Tovább >>
|
|
|
2008. április 23. |
|
Ha az utcáról néznénk, mondjuk az ablakkal szemközti lámpaoszlopnak dőlve, a szobában két alakot látnánk, egy magasabbat és egy törékenyt, hangokat nem hallanánk.
A függöny ráncain átsejlő két alak sziluettje néha összeér, aztán úgy is marad, mintha ölelkeznének. A szobából meleg fény árad... |
|
Tovább >>
|
|
|
Csak úgy... 
